keleti szertartások: az egykori római birodalom keleti felében kialakult liturgikus (szentmise-, zsolozsma-, szentségkiszolgáltató) formák. - 1. Alapformái: antiochia-jeruzsálemi, alexandriai, kappadókia-konstantinápolyi (bizánci), szír, örmény. Az alexandriai szert. sajátosan fejlődött Etiópiában, ahol antiochiai hatások is érték. A konstantinápolyi v. bizánci szert. lényegében változatlanul megmaradt azokban az autokefál egyh-akban, melyek a konstantinápolyi patriarchátusból váltak ki. Azokban az egyh-akban, melyek hűek maradtak az efezusi és kalkedoni zsin. tanításához, az alexandriai és antiochiai szert-t a 7-8. sz: lassan felváltotta a bizánci, melyet a császár és udvara támogatott. Ennek következtében az ősi alexandriai szert-t csak az egyiptomi monofiziták és az etiópok, az antiochiait pedig csak a szíriai, palesztinai és mezopotámiai monofiziták, ill. a maroniták őrizték meg. A Rómával unióra lépett közösségek megtarthatták szert-ukat, csak az eretnek elemeket kellett elhagyniuk. Így alakult ki a kat. egyh. K-i részének sokszínű lit-ja. A róm. birod-hoz tartozó területek szert-aiban az egyetemes zsinatok, a birod. törv-ek és a régi helyi zsinatok következtében sok közös elem van. 1054 u. többnyire másodlagos kérdésekben eltérő fegyelmi szabályok alakultak ki. Az örm. és a káld egyh. szert-a a birod. peremén az említett egységesítő tényezőktől függetlenül alakult, ezért nagyobb különbségeket mutatnak. - 2. Mai ~: →antiochiai szertartás, →alexandriai szertartás, →bizánci szertartás, →káld szertartás, →örmény szertartás. P.I.

Hollós János: A ~ok jogforrásainak tört. Bp., 1962. (Dissz.) - AP 1980:1473.